Miből áll egy könyv cselekménye, és hogyan alkossuk meg?

Mi a cselekmény?

Általában több eseménysort foglal magában, amelyek közül az egyik kiemelt szerepet kap, és a regény cselekményének tengelyét alkotja. A fő cselekményszál köré – amely elsősorban a főszereplőkhöz kapcsolódik, és az egész történet alapját adja – mellékszálak épülnek, amelyek kevésbé meghatározók a történet szempontjából.

A cselekmény feladata az ábrázolt világ rendszerezése, valamint a regényben szereplő valamennyi történetszál, motívum és szereplő kronologikus – bár nem mindig időrendi – és logikus egésszé kapcsolása. Ennek köszönhetően a teljes történet koherenssé és érthetővé válik az olvasó számára.

A cselekmény egészét alkotó legfontosabb elemek:

• az események időrendje – rendszerezi az eseménysort, segít az olvasónak megérteni az ok-okozati kapcsolatokat, és logikus történetet hoz létre;
• a vezérmotívum – a cselekményben visszatérő elem, amely segít közvetíteni egy meghatározott gondolatot vagy eszmét, gyakran szimbolikus jelentéssel bír, és összefogja az egész történetet;
• a szerkezet (bevezetés, kibontás és befejezés) – megkönnyíti az események elrendezését és a feszültség fokozatos felépítését; a megfelelően kialakított szerkezet végigvezeti az olvasót a történeten, és kijelöli a cselekmény legfontosabb pontjait;
• az elbeszélés módja – a narráció óriási hatással van a mű végső befogadására; meghatározza a választott nézőpontot, kiemel bizonyos elemeket, és a történetet az adott műhöz leginkább illő módon adja át;
• a párbeszédek – segítenek megérteni a szereplők személyiségét, nézeteit, gondolatait és egymáshoz fűződő kapcsolatát, valamint hozzájárulnak a szereplők közötti konfliktusok felépítéséhez; a narráció stílusára és a mű hangulatára is hatással vannak;
• a csúcspont – a cselekmény legfontosabb, legnagyobb érzelmi feszültséget hordozó eleme, amelyben az összes történetszál találkozik; gyakran váratlan fordulatként jelenik meg, és megelőzi a konfliktus feloldását;
• a fordulatok – radikális változásokat hoznak az események alakulásában, meglepik az olvasót, és új irányba terelik a cselekményt; hirtelennek, logikusnak és kiszámíthatatlannak kell lenniük;
• a helyszínleírások – kialakítják a mű hangulatát és légkörét, vizuális képet adnak az elbeszélt történetről és a szereplőkről, bevezetik az olvasót az ábrázolt világba, és olykor a feszültség fokozásában is segítenek.

A cselekmény típusai

A cselekmény a történet jellegétől és az elbeszélés módjától függően különböző formákat ölthet. Gyakran a mű típusát is meghatározza, hogyan épül fel és milyen módon bontakozik ki a narráció.

A cselekmény típusai a kompozíció alapján

Ebben a kategóriában három cselekménytípust különböztetünk meg:

• nyitott – nyitott befejezés jellemzi, amelyben a történetszálak nem zárulnak le teljesen, például a Száz év magány című regény;
• zárt – minden történetszál eljut a lezárásig, például a Harry Potter-sorozatban;
• keretes – olyan keretszerkezetre épül, amely megnyitja és lezárja a tulajdonképpeni történetet; ez a „történet a történetben” elve, amelyre jó példa az Ezeregyéjszaka meséi.

A cselekmény típusai a szerkezet alapján

A regényben kialakított történetszálak száma alapján megkülönböztethetünk:

• egyszálú cselekményt – egyetlen fő történetre épül, amely az egész könyvön át kibontakozik; jól elkülöníthető bevezetést, kibontást és befejezést kell tartalmaznia, valamint világosan kell vezetnie az olvasót a fő csúcspont és/vagy a konfliktus megoldása felé; ilyen mű például Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regénye;
• többszálú cselekményt – legalább két, különböző eseményekhez kapcsolódó történetszál bontakozik ki benne párhuzamosan, közös vezérmotívummal vagy témával. Ez a cselekménytípus több nézőpont bemutatását teszi lehetővé, fokozza az események dinamizmusát, és több témát is felölelhet, miközben a szereplőket különböző oldalaikról mutatja meg. Az összetett narrációval könnyebb fenntartani az olvasó figyelmét és a feszültséget, valamint váratlan fordulatokat bevezetni, ahogyan George R. R. Martin A tűz és jég dala című sorozatában.

A cselekményszálak közötti kapcsolatok szerinti típusok

Egy regény cselekménye lehet továbbá:

• párhuzamos – többszálú, amelyben az események ugyanabban az időben – nem feltétlenül ugyanazon a helyen – zajlanak, és azonos jelentőségűek, például David Mitchell Felhőatlasz című regénye;
• lineáris – eleje, közepe és vége van, az eseménysor pedig időrendben bontakozik ki, például Suzanne Collins Az éhezők viadala című regénye;
• retrospektív – az egész történetet a múlt nézőpontjából ismerjük meg, például az egyik szereplő visszaemlékezésein keresztül, mint F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című művében;
• epizodikus – az egyes, lazán kapcsolódó történetszálakra vagy epizódokra épül, amelyek nincsenek szigorú hierarchiába rendezve, például Geoffrey Chaucer Canterbury mesék című műve.

Milyen a lebilincselő könyvcselekmény?

A jól megalkotott, érdekes könyvcselekménynek mindenekelőtt fel kell keltenie az olvasó figyelmét – magával ragadó történettel, fordulatokkal, meglepő eseményekkel, konfliktusokkal és olyan karakteres szereplőkkel, akik részesei ezeknek. Ilyen magával ragadó történet például J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című műve.

Ezen kívül az értékes és lebilincselő cselekményt a következők is jellemzik:

• megfelelő szerkezet,
• koherens és logikus eseménysor,
• az olvasói élményre ható érzelmi gazdagság,
• rejtélyesség, amely miatt az olvasó a történet végéig nem ismeri a lezárást,
• az események összetettsége, amely kíváncsiságot ébreszt.

Hogyan készítsünk cselekménytervet?

A formai szempontok – például a történetszálak száma, az események közötti kapcsolatok típusa vagy a narráció módja – mellett maga a történeti koncepció is fontos, vagyis az eredeti ötlet, amelyre a könyv épül.

Az alábbi tanácsokat érdemes követned egy érdekes történet megalkotásakor:

1. Gondold át, milyen gondolatot szeretnél átadni az olvasóknak.
2. Alkoss karakteres szereplőket, mutasd be motivációikat, múltjukat és a cselekményre ható érzelmeiket.
3. Ezután határozd meg a szereplők belső konfliktusát, amely kapcsolódik a fő gondolathoz – mit kell a szereplőnek tennie ahhoz, hogy az üzeneted érvényre jusson a műben?
4. Jelöld ki a cselekmény helyét és idejét.
5. Készíts eseménytervet a kevésbé fontos történésektől a csúcspontokig.
6. Ügyelj arra, hogy az üzeneted meggyőző és értékes legyen.

A háromfelvonásos szerkezet a leggyakrabban alkalmazott modellek egyike: megkönnyíti az egész történet rendszerezését, és lehetővé teszi az események koherens, logikus bemutatását.

Saját történeted megalkotásához használhatsz olyan cselekménytervet, amely lépésről lépésre végigvezet a regényírás folyamatán. Ha már rendelkezel a cselekmény megalkotásához szükséges legfontosabb elemekkel, a következő lépés az írás elkezdése. Munka közben tartsd magad a tervedhez, és ne feledkezz meg a cselekményalkotással kapcsolatos alapvető hibák elkerüléséről.

A könyv cselekménye és a vezérmotívum

A fő gondolat, amelyet a szerző át szeretne adni az olvasóknak, gyakran összhangban áll a regény vezérmotívumával, és a cselekmény kulcsfontosságú elemét alkotja. A vezérmotívum a könyv legfontosabb pontjain visszatér, és jelentős hatással van a cselekmény fejlődésére, ezért kiválasztásakor érdemes átgondolni, mit szeretnénk valójában elmesélni a történet befogadóinak.

Ismert vezérmotívumok például:

• szerelem és társadalmi osztályok – Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye, F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című műve, Lev Tolsztoj Anna Karenina című regénye és Gustave Flaubert Bovaryné című műve;
• az egyéniség elvesztése – George Orwell 1984 című regénye, Aldous Huxley Szép új világ című műve, Anthony Burgess Gépnarancs című regénye és Mary Shelley Frankenstein című műve;
• magány – Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye, Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című műve, Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélése és Haruki Murakami Norvég erdő című regénye;
• a jó és a rossz konfliktusa – William Shakespeare Macbeth című drámája, Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regénye, Frank Herbert Dűne című műve és J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regénye;
• utazás és identitáskeresés – Homérosz Odüsszeia című eposza, Jack Kerouac Úton című regénye, Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című műve és Paulo Coelho Az alkimista című regénye.

A vezérmotívum gyakran alapvető kérdéseket, értékeket vagy problémákat fejez ki. Érdemes egyetlen vezető motívumot választani, de semmi akadálya annak, hogy a könyvben kettő vagy akár több is megjelenjen.

Hogyan kerüljük el a hibákat a regény cselekményének megalkotásakor?

Hibának számít a narráció túl lassú vagy túl gyors tempója is, amely unalmassá teheti vagy túlterhelheti az olvasót. Gyakori probléma a gyengén kidolgozott szereplők megalkotása, akiknek nincsenek világos motivációik, valamint a konfliktus elfelejtése, holott ez minden történet nélkülözhetetlen eleme. A cselekmény hibája lehet a szereplők túl nagy száma, illetve a megértéshez nem szükséges részletek és eseményleírások sokasága is, amelyek csak elnyújtják a történetet.

A felsorolt hibák elkerülésének jó módja részletes cselekményterv készítése – a szerkezet, a bevezetés, a kibontás és a befejezés meghatározása, majd a szereplők kidolgozása. A történetalkotás minden szakaszában érdemes ügyelni a történetszálak következetességére, és törekedni arra, hogy a regény fő gondolata világosan megjelenjen. Az önálló munka mellett az első bétatesztelő olvasók véleménye is hasznos lehet: friss nézőpontjuk segítségével olyan pontatlanságokra és hibákra is felhívhatják a figyelmet, amelyek elkerülték a szerző figyelmét.